SSI Búvártanfolyam - Búvártúra | HUDAC - Hungarian Dive Academy

2026
augusztus 07

Tüzi tippjei: Az oxigén

Sziasztok! A múltkori posztban kicsit körüljártuk, hogy miért nincs dekompressziómentes merülés. Sok kérdést és visszajelzést kaptam tőletek, ami jól mutatja, hogy a légzőgáz egy igazán érdekes téma, és szívesen olvastok róla.

A mostani posztban arra gondoltam, hogy a Tüzi tippjeiben maradjunk a légzőgázoknál, és nézzük meg a levegő másik fő összetevőjének hatását az emberi szervezetre a merülések során.

Ebben a posztban porondon: az oxigén.

Mert az oxigén nem nitrogén...

Bár a nitrogén és az oxigén egymás mellett van jelen a levegőben, a szervezetünkben teljesen másként viselkednek.

Ahogy azt múltkor megbeszéltük, a nitrogén egy inert (semleges) gáz. A testünk semmire sem használja: belélegezzük, a nyomás hatására beoldódik a szöveteinkbe, majd emelkedéskor egyszerűen kiürül. Nem alakul át, nem vesz részt az anyagcserében, egyszerűen "csak" fizikailag van jelen a szervezetünkben.

Ezzel szemben az oxigén az élethez nélkülözhetetlen, metabolikusan aktív gáz. A belélegzett oxigén nem pusztán fizikai úton oldódik fel a vérplazmában, hanem a vörösvértestekben található hemoglobinhoz kötődve szállítódik a szövetekhez, ahol a sejtek az energiatermelés során elégetik azt.

Mi történik a víz alatt a nyomás növekedésével?

Amikor megkezdjük a merülést, a környezeti nyomás elkezd emelkedni, és Dalton törvényének megfelelően az oxigén parciális nyomása (ppO₂) is növekedni kezd. Hogy miért fontos a parciális nyomás, arról a poszt későbbi részében még lesz szó.

Hogy jobban megértsük az oxigén hatását, röviden tekintsük át az oxigén felhasználásának a folyamatát.

A belégzés során az oxigén molekulák a légzőhólyagocskák (alveolusok) falán átjutva bekerülnek a keringési rendszerbe, ahol túlnyomó részük (kb. 98.5%) kémiai kötéssel azonnal rákapcsolódik a vörösvértestekben lévő hemoglobinra. A maradék kb. 1.5% pedig fizikailag oldódik fel a vérplazmában. A szervezetünkben a hemoglobin úgy működik, mint egy „busz”, amelynek ülésein helyet foglalnak az oxigén molekulák. Ez a busz szállítja őket a szövetekhez és a sejtekhez. Ahogy a vér eléri a hajszálereket az oxigén molekulák leválnak a hemoglobinról (a molekulák leszállnak a buszról), belépnek a vérplazmába, majd innen a szövetközi folyadékon keresztül eljutnak a sejtekhez, ahol lezajlik a sejtlégzés (az energiatermelés).

Azonban a busz (hemoglobin) véges számú üléssel rendelkezik, és ezeknek az üléseknek 97% - 99%-a már a felszínen (1 bár nyomáson) foglalt, így a nyomásnövekedés hatására belépő "extra" oxigén már nem tud a hemoglobinhoz kötődni, ezért a többlet közvetlenül a vérplazmában kezd el fizikai úton feloldódni.

Ez a plusz oxigén egy bizonyos határig kimondottan hasznos, de ahogy egyre mélyebbre megyünk, vagy minél magasabb oxigéntartalmú gázzal merülünk, úgy válik a plazmában feloldódott oxigénmennyiség kritikus tényezővé.

Miért hasznos a plusz oxigén a búvár számára?

A vérplazmában oldott többletoxigénnek több előnye is van a víz alatt:

1. Közvetlenül elérhető energia a sejteknek: Mivel a sejtek a környező szövetközi folyadékból és a vérplazmából veszik fel az oxigént, a plazmában feloldott gázhoz azonnal hozzájutnak – nem kell megvárniuk, míg a hemoglobinról leválik a molekula. Ez megnövekedett fizikai terhelés során (például áramlással szemben úszva) segíti az izmok hatékonyabb működését.

2. Kevesebb nitrogén – hosszabb No-Deco idő (NDL): Ha a légzőgázunkban szándékosan megemeljük az oxigén arányát (ez a Nitrox / EANx), azzal arányosan csökkentjük a belélegezett nitrogén mennyiségét. Kevesebb nitrogén = lassabb telítődés (szaturáció), ami megnöveli a komputer által engedélyezett dekompressziómentes időt!

3. Gyorsabb nitrogén leadás: Emelkedéskor vagy a biztonsági megállónál a magasabb oxigéntartalmú gáz segít szövetekben a merülés során felhalmozódott nitrogén gyorsabb leadásában (a nagyobb gradiens-különbség miatt), aminek köszönhetően kevesebb mikrobuborék képződik a szervezetünkben

Fun fact: a DAN által végzett vaktesztek során úgy adtak levegőt és EAN 36-ot búvároknak, hogy a búvárok nem tudták mit lélegeznek be a merülés során. A merülés utáni szubjektív fáradtság, álmosság és szellemi teljesítőképesség mérésekor semmilyen statisztikailag szignifikáns különbséget nem találtak a levegős és a nitroxos csoport között. Vagyis az a jelenség, hogy nitroxos merülés után kevésbe leszünk fáradtak döntően a placebo hatásnak köszönhető.

Miért nem a gáz oxigéntartalma (%), hanem a parciális nyomása (ppO₂) számít?

Gyakori tévhit a búvárok körében, hogy a belélegzett gáz oxigéntartalma (hány % benne az oxigén) határozza meg, hogy mennyire veszélyes, vagy biztonságos használni az adott gázkeveréket egy merüléshez. A szervezetünk és sejtjeink azonban nem százalékot használnak fel, hanem oxigén molekulákat. A sejtekre gyakorolt fizikai és biológiai hatást kizárólag az határozza meg, hogy egy adott térfogatnyi légzőgázkeverékben hány oxigénmolekula van jelen, vagyis mekkora az oxigén parciális nyomása.

Nézzük meg egy egyszerű példán keresztül.

• A felszínen (1 bar nyomáson) a levegő 21% oxigént tartalmaz. Az oxigén parciális nyomása a felszínen az 1 bar 21%-a vagyis 0.21 bar.

• 40 méter mélyen (5 bar nyomáson), ha a sűrített levegő oxigén tartalma továbbra is 21%, az oxigén parciális nyomása az 5 bar 21%-a lesz, ami 1.05 bar.

Ez azt jelenti, hogy egy lélegzetvétellel ötször annyi oxigénmolekula préselődik be a szervezetünkbe, mint a felszínen, pedig a légzőgáz oxigéntartalma továbbra is 21%. Ugyanez az 1.05 bar parciális nyomás a felszínen úgy jöhetne létre, ha a levegő oxigéntartalma 105% lenne (több mint a tiszta oxigéné).

De miért válik mérgezővé a túl sok oxigén?

Röviden? Mert a szervezetünk nem erre lett tervezve!

A sejteknek szükségük van az oxigénre, de a magas parciális nyomású oxigén már túl sok a jóból. Amikor a vérplazmában és a szövetek közötti folyadékban az oxigén parciális nyomása átlépi a kritikus szintet a szervezet természetes védekezőrendszere felmondja a szolgálatot.

• A túl sok oxigén hatására agresszív molekulák, úgynevezett szabad gyökök keletkeznek, amelyek elkezdik károsítani a sejtek falát.

• Túlterhelődik az idegrendszer, az agyban, az idegsejtek közötti kommunikáció összezavarodik, ami miatt az idegsejtek kontrollálatlanul kezdenek jeleket küldeni az izmoknak (ezért a vezető tünet a görcs)

Fun fact: a tudomány a mai napig nem tudja 100% pontossággal megmagyarázni, hogy miért alakul ki a görcsroham. Léteznek fizikai elméletek (mint például a mikroszkopikus klatrát szerkezetek kialakulása) és biokémiai modellek is, de a teljes képet még kutatják.

Mekkora a kritikus szint?

Vajon meg lehet határozni az oxigén parciális nyomásának biztonságos szintjét?  A kritikus szint nagysága sok mindentől függ. Számít például az, hogy a merülés melyik szakaszában járunk és hogy mekkora fizikai terhelés éri a szervezetünket. Az NOAA kutatásai alapján:

• 1.4 bar ppO₂ – a munkafázis maximális határa. A kedvtelési és technikai búvárkodásban a merülés aktív, fenékidő szakaszára (ahol a fizikai munkát, úszást végzel) ez a hivatalos biztonsági érték.

• 1.6 bar ppO₂ – a nyugalmi / dekompressziós határ. Ezt az értéket kizárólag nyugalmi állapotban, a dekompressziós vagy biztonsági megállók során szabad elérni.

A gyakorlatban 1.4 bar felett a vérplazma oxigénfeszültsége már eléri azt a tartományt, ahol a szervezet antioxidáns védelmi rendszere nem tudja lekövetni a keletkező szabadgyököket. 1.6 bar-nál pedig az expozíciós idő függvényében hírtelen megugrik a központi idegrendszeri mérgezés kockázata.

Nemcsak a parciális nyomás számít

Fontos tisztázni, hogy az oxigénmérgezés nem pusztán egy „pillanatnyi gombnyomás” eredménye. Az oxigénterhelés pontosan úgy működik a szervezetben, mint a napozás: nem csak az számít, hogy milyen erősen tűz a nap, mekkora a ppO₂, hanem az is, hogy mennyi ideig fekszünk a napon, vagyis mennyi ideig van kitéve a szervezetünk a magasabb oxigén parciális nyomásnak. A kutatások és az azokon alapuló búvártáblázatok egyértelmű biztonsági határokat szabnak:

• 1.4 bar ppO₂-nél a megengedett maximális kitettségi idő 150 perc egy merülés során

• 1.6 bar ppO₂-nél ez az idő drasztikusan lerövidül, legfeljebb 45 percet tölthetünk el ezen a nyomáson, mielőtt a központi idegrendszeri mérgezés tünetei és a görcsroham kockázata megnőne.

Az expozíciós idő nyomon követesére a modern búvárkomputerek az úgynevezett CNS órát használják. Minden perc, amit egy adott ppO₂ értéken töltesz fogyasztja a rendelkezésre álló keretedet.

Hogyan merülj biztonságosan?

1. Sajátítsd el a Nitroxszal való merüléshez szükséges elméleti és gyakorlati tudást az SSI Enriched Air Nitrox tanfolyamán!

2. Soha ne lépd túl az oxigén parciális nyomása (1.4 ppO₂) által megengedett maximális merülési mélységet (MOD)!

3. Nitrox palack esetén mindig saját magad elemezd a palackod tartalmát, és a palackodat megfelelően címkézd fel!

4. Kerüld a fokozott fizikai megterhelést a mélyben! A vér magasabb CO₂ szintje drasztikusan csökkenti az oxigéntoleranciát és megnöveli a görcsroham kockázatát.

5. Figyeld a komputered, ne engedd a CNS óra értékedet 80% fölé!

Az oxigén az éltető elemünk és biztonságosan használható, ha ismerjük és tiszteljük a határait, de kíméletlen ellenséggé vállhat, ha figyelmen kívül hagyjuk a fizika és az élettan törvényeit!

Ha többet szeretnél megtudni a légzőgázokról, vagy további kérdéseid lennének, keress benünket és segítünk!

➡ Hívj minket, segítünk:  +36 30 310 0617 | hello@hudac.hu | Búvártúrák | Búvártanfolyamok

Visszalépés